1.fejezet~A hard, but happy day

 Sziasztok! Meghoztam az első részt! Remélem tetszeni fog és hagytok nekem komikat, feliratkoztok meg ilyenek. :) 

 Fáradtan léptem be a házba. Ilyen fárasztó nap után nem is csoda. Ledobtam a sarokba a táskám és levettem a dzsekimet, amit a fogasra akasztottam. Kibújtam a cipőmből és felkaptam az imént ledobott oldaltáskámat.

 - Anyu! - kiáltottam el magam

 - Konyhában! - hallottam anyu egyértelmű válaszát. Elsétáltam a konyháig, és köszöntöttem anyut

 - Szia - mondtam fáradtan

 - A kedvencedet csinálom! - mosolygott felém anyu

 - Hú, lasagne-t? - hajoltam boldogan a tepsi felé, hogy szemügyre vegyem, valóban igazam van -e. És igen, igazam volt

 - Anyu, szeretlek - öleltem meg anyut. Lehet, hogy gyerekesen hangzik ez az egész, de a fárasztó és nehéz napom után, ez igazán feldobott. 

 Kivonultam a konyhából és feltrappoltam a lépcsőn. Beléptem a reggel óta nem látott, drága, takaros kis szobámba, amit úgy szeretek. Főleg egy ilyen nehéz nap után, amikor vagy háromszor hívtak ki felelni, és vagy négy tantárgyból írtunk témazárót, mindezt Lexy nélkül. Nem volt ma suliba. Légy átkozott arcüreggyulladás!...

 Végigdőltem az ágyamon és kiengedtem egy fáradt sóhajt. Pár percig csak feküdtem és néztem a plafont, miközben azon tűnődtem, hogy hogyan kerülhetett oda, egy narancssárga folt. Talán még a Niall-el való egyik őrültségünk maradványa. 

 Vettem egy mély lélegzetet, és felültem. Beletúrtam a hajamba és feltápászkodtam az ágyamról. Lehuppantam az íróasztalom elé, magamhoz kaptam a fekete oldaltáskámat, és kihalásztam belőle a házit. A suli totál leszívta az agyam, így nem sokra jutottam.

 - Na jó, én feladom!  - mondtam magamnak, majd lecsaptam a matek könyvem fedelét. Magam elé vettem a laptopom és bekapcsoltam. Úgy döntöttem, hogy amíg betöltődik, addig felhívom Lexyt

 - Szia - szólt bele a telefonba rekedt hangon

 - Szia! Milyen a hangod? - érdeklődtem

 - Most keltem... - ásított

 - Most?! - ledöbbentem - Délután háromkor? Hjahj, de jó dolga van valakinek! - gúnyolódtam

 - Skyler! - hallottam anyu kiabálását odalentről

 - Pillanat! - kiáltottam vissza

 - Lehetne, hogy nem süketítesz meg? - kérdezte felháborodva Lexy

 - Bocsi - vigyorogtam

 - Skyler! - kiabált anyu ismét

 - Pillanat! Anyu, várjál már! - kiabáltam vissza idegesen - Bocsi, ne haragudj - mondtam Lexynek - Hol tartottunk?

 - Sehol... - jelentette ki Lexy, mire felnevettem. Elmeséltem neki, a szörnyen nehéz és fárasztó napomat, és érdeklődtem, hogy mikor jön már suliba. Megkönnyebbültem, mikor közölte, hogy jövőhéten (a tavaszi szünet előtti utolsó héten) már jön. 

 - Skyler! - hallottam anyu kiabálást megint

 - Na Lexy, én leteszem - mondtam. Elköszöntem tőle, majd ledobtam az ágyra a telefont, kivágtam a szobaajtóm és idegesen elordítottam magam

 - Mi van?!

 - Gyere egy kicsit - mondta anya, ezúttal nyugodtabb hangszínnel. Megforgattam a szemem és leszaladtam a lépcsőn

 - Na mi olyan sürgős és halaszthatatlan? - kérdeztem anyu felé közeledve. Hangomba megpróbáltam egy kis gúnyt is vinni. Nos, nem tudom, hogy sikerült-e.

 - Van egy jó hírem! - vigyorgott anyu. Megálltam előtte, kezeimet a farzsebembe helyeztem és érdeklődve figyeltem őt - A bátyád holnapután, azaz szombaton jön haza! - lelkesedett anyu. Egy hatalmas vigyor terült el a számon

 - Jesszusom, és ez már biztos? - kérdeztem boldogan, hisz már hónapok óta nem láttam a bátyám

 - Ha minden igaz, akkor igen - bólintott anyu. Ezt az örömhírt megünnepeltük a frissen sült lasagne-val, ami szokás szerint isteni volt.

 Boldogan mentem vissza a szobámba. Az ágyamra ugrottam és elhasaltam rajta. A kezembe vettem a telefonom, és írtam egy SMS-t Niallnek

 'Jeeee szombaton tali,tesó! :D'

 Ilyenkor napközben nem merem felhívni, nehogy zavarjam, vagy bármi. Az SMS-eimre pedig általában esténként (ami néha hajnalban van) válaszol.

 

 Felnéztem Twitterre és válaszoltam néhány üzenetre, aztán zenét hallgattam, miközben rajzolgattam. Hát igen, vannak ilyen furcsa dolgaim, de ettől még egy érett, felnőtt 17 éves nő vagyok. Már amennyire...

 Este felé bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, meg megcsináltam az esti teendőimet. 

A szobámba álltam a tükör előtt és fésülködtem, mikor pittyogott a telefonom. Fésűvel a kezembe mentem az éjjeliszekrényemhez, ahonnan felvettem a telefonom és megnyitottam az SMS-t

 'Jeee :D hozzak neked valamit,hugi? :*'

Elmosolyodtam. Ledobtam a fésűt az ágyra, így felszabadítva a másik kezemet, és nekiálltam visszaírni

 'Magadat ;) ...na jó hozhatsz nekem chipset :D'

Pár perc múlva jött is a válasz:

 'Meglesz...jóéjt xx'

Még egy kicsit SMS-eztem Lexyvel is, aztán lassan elnyomott az álom...