4.fejezet~Florida

Hoztam nektek egy nagyon rövid részt, de már nem tudtam, hogy kibővíteni, ezért extra sebességgel írok egy újjat, ami remélhetőleg hosszabbra sikeredik. Aztán most megdobáltak engem jó pár díjjal, amit nagyon, de nagyon köszönök.
Ahogyan azt Leiner Laura is mondaná: "Szeretemazolvasóimat <3'




 - Beszélhetnénk? - kérdezte. Nem válaszoltam, csak kijjebb nyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni. Becsuktam az ajtót és neki dőltem. Ő meg törökülésben felült az ágyamra - Beszélhetnénk? - kérdezte. Nem válaszoltam, csak kijjebb nyitottam az ajtót, hogy be tudjon jönni. Becsuktam az ajtót és neki dőltem. Ő meg törökülésben felült az ágyamra.
 - Elmondom...- sóhajtott
 - Na rajta! - biccentettem egyet a fejemmel
 - Nézd... - kereste a szavakat - Nyáron nem mehetünk együtt nyaralni - nyögte ki
 - Mi? Nem megyünk Ausztriába?! De...de ez...ez már meg volt beszélve! - kiskorom óta szerettem volna eljutni oda. Most, hogy végre alkalmam nyílt rá, egy családi nyaralással elmenni...És ráadásul Lexy is jött volna velünk...ez hihetetlen! Szörnyen éreztem magam. Teljesen beleéltem magam...
Niall megvárta míg kicsit lenyugodok és higgadtabb lesz a felé vetett pillantásom -Miért? -suttogtam. Lehajtotta a fejét. Nem válaszolt - Niall, miért? - kérdeztem ismét
 - Amikor mennénk... Nos, a srácokkal megyünk el... - dadogott
 - És ettől még anyuval elmehetnénk, nem? - kérdeztem
 - Ezt vele beszéld meg... - mondta. Értetlenül néztem rá - Azt akarja, hogy te... velünk gyere...Ő nem tud velünk jönni... - nyögte ki. Láthatta rajtam, hogy ez még mindig kevés infó számomra, így folytatta - Azt akarja, hogy velünk gyere Floridába  - Tudta jól, hogy nem akarok oda menni. Tudta jól, hogy gyűlölöm Floridát amióta.... Mindegy. A lényeg, hogy ezt anyu is jól tudja. Akkor miért akarja, hogy menjek? Most miért nem jön el velem Ausztriába? 
 Idegesen megfordultam, feltéptem az ajtót és lecsörtettem a lépcsőn a konyháig
 - Anya!! - rontottam be, mire megfordult és teljesen higgadtan nekidőlt a pultnak és figyelt - Mi az, hogy elküldesz Floridába?? - kérdeztem egy kicsit visszafogottabb hangnemben
 - Nem elküldelek. Megkérlek, hogy menj oda és nemleges válasz nincs - mondta határozottan,mégis teljesen nyugodtan és visszafordult a főztjéhez. Vörös fejjel, összehúzott szemöldökkel és cikázó gondolatokkal álltam a konyha közepén. Nem tudtam egyszerűen mit mondani. Nem tudtam a magyarázatát. Nem tudtam mi ez a hirtelen változás. Miért kell oda mennem? Hogy felébredjenek bennem a rossz emlékek? 
 - De!...- ennyi. Ennyit tudtam mondani. Képtelen voltam folytatni. Visszavonultam inkább a szobámba.
Az agyam csak kattogott. Tele voltam megválaszolatlan kérdésekkel. Mióta van ez megbeszélve? Anyu vajon meddig titkolta volna, ha Niall nem mondja el? Miért kötelező mennem? A srácok minek mennek oda? Csak szimplán üdülni? Anyu miért nem jön velem Ausztriába? És Floridába miért nem jön? Miért változott a terv? Nem értek semmit!! Időre volt szükségem, hogy mindezt felfogjam. Nem is! Talán Lexyre volt szükségem... Egy pillanat!! Lexy is jöhet velünk Floridába?? Ha már muszáj elmennem legalább ő legyen velem.
 Tárcsáztam a számot (vagyis csak a gyors hívót), és hamarosan fel is vette
 - Lexy!! - kezdtem köszönés nélkül a barátnőmnek, aki a vonal túlsó végén valamit nagyban rágcsált. Valószínűsíthetem, hogy valami kaját - Anyuék el akarnak paterolni nyáron a srácokkal Floridába és... - kezdtem, de félbe szakított
 - Floridába?! - lett döbbent a hangja. Tudta, hogy mi történt ott. Tudta, hogy nagy trauma ért engem annak idején ott. Mindennél jobban el szeretném felejteni, de nem megy. Képtelenség...
 - Aha..... 
 - De miért? - kérdezte teli szájjal
 - Nem tudom - motyogtam a sírás szélén állva. Anyu halkan benyitott a szobámba,én meg azonnal elköszöntem Lexyől és anyuhoz fordultam, amolyan "hallgatlak" stílusban
 - Tudom kicsim, hogy szerettél volna Ausztriába menni...- jött beljebb, majd nekidőlt az íróasztalomnak - De jobban örülnék, ha eljönnél Floridába
 - De ketten is elmehetnénk Ausztriába! - adtam az ötletet
 - Nem, mert én sem tudok menni... - sóhajtott 
 - De miért? Elmész? - faggattam könnyes szemmel
 - Igen... 
 - De hova? És miért? - kezdtem sírdogálni
 - Floridába.
 - Szóval jössz velünk? - kérdeztem
 - Igen, de nem veletek fogok lakni. Hanem... Emlékszel Annera, a húgomra? - kérdezte, mire csak némán bólintottam. Anne másfél éve halt meg. Anyut nagyon megviselte. Anne, kislánya születésekor hunyt el, így azóta Tom neveli őt. Nem nagyon ismertem őket, mert Floridába laktak (laknak), de annyira ismertem, hogy tudjam,nagyon kedves nő volt - Bizonyára Tomra is emlékszel. Ő most egyedül neveli Lucyt. De nyáron sok munkája lesz, így lemegyek és segítek neki a kicsi körül
 - Egész nyáron?! - döbbentem le
 - Részben. Persze nem végig. De mégiscsak Lucy a keresztlányom, Tom meg a húgom volt férje. Ennyivel tartozom. És gondoltam jobban éreznéd magad öt sráccal, mint az anyáddal és egy síró gyerekkel...
 - Ez így van - mosolyodtam el - És mikor megyünk? - fújtam ki a levegőt
 - Rögtön nyár elején... 
 - Lexy jöhet? - kérdeztem félve. Anyu mosolyogva bólintott, majd széttárta a karjait ölelés gyanánt. Vonakodva megöleltem, mert még mindig egyáltalán nem örültem annak, hogy Ausztria helyett Floridába megyünk.
Miután anya kiment, felhívtam Lexyt, hogy elhívjam őt is Floridába, amit lezsíroz majd az apjával. Délutánig unatkoztam aztán, átjöttek a srácok. Rengeteget röhögtünk, aztán miután haza mentek Niallel tartottam egy "testvéri békülő film maratont", úgyhogy az estém végül egészen klasszul alakult. 

Figyelembe véve, hogy az előző részhez,milyen nehézkesen jött össze az a nyomorult 5 komment, ezért a mostani komi határ 4 komi és 5 tetszik.