5.fejezet~ A short part...

 Sziasztok! Ne haragudjatok, tudom, hogy azt ígértem, hogy hamar hozok kövit, de nagyon sok dolgom volt. Siettem, ahogy csak tudtam és most itt is van! Az előző részben a betű a rész felénél valamiért eléggé olvashatatlan, nem tudom miért, úgyhogy azért mindenkitől elnézést.
 Wááá te jó ég, nagyon nagyon örülök a HÉT darab rendszeres olvasómnak. Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire szeretlek titeket, és, hogy milyen sokat jelent, hogy itt vagytok nekem. 
Éppen ezért készítettem mindannyiitoknak ezt:

Tudom, nem nagy dolog, de szeretném, ha tudnátok, hogy sokat jelent, hogy itt vagytok nekem <3
De nem is húznám tovább az időt. Itt az új rész!:))
#szeretemazolvasóimat

 Ki volt az, aki feltalálta a vasárnapot?! Gonosz egy ember lehetett. Tekintve, hogy hétfőn megint három tézét írunk, ma reggeli után rászántam magam és leültem a tanulnivalóim fölé. Már majdnem kemény 10 perce tanultam, amikor kísértésbe estem. A laptopom gonoszan szemezett velem. Szinte hallottam, ahogy könyörög: "Kacsolj be! Kapcsolj be kérlek! Vár rád egy csomó értesítés és új követők! Kééérlek kapcsolj bee!". Még egyszer átfutottam a szememmel a matek példát, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tutira nem tudom megoldani. Vállat vontam és ledobáltam a tanszereimet az asztalomról, majd magam elé vettem a laptopom. Nos a laptop az előbb igazat mondott... Persze nem is ő mondta. Csak a gondolatomba. A gondolatomba mondta a laptop. Tehát, a gondolatom a laptop igazat mondott. Facebookon valóban várt rám pár értesítés és a twitteren is emelkedett a követőim száma....kettővel. De mindegy az is valami.
 Nem akarok Floridába menni. Igen, most leírom, mert eszembe jutott. NEM AKAROK FLORIDÁBA MENNI. Annyira idegesít a tudat, hogy kötelességem menni, és azok után ráadásul, ami ott történt. Azt soha nem fogom elfelejteni. Kathrine volt a legjobb barátnőm. Akit Floridában vesztettem el. Örökre és visszafordíthatatlanul. Méghozzá ilyen brutális módon. A legrosszabb amit átélhet az ember tíz évesen. Tíz évesen?? Akármennyi idős lehetnék ez akkor is a legrosszabb dolog, amit megélhetek.
 Rettentő visszaemlékezésemet Niall zavarta meg
 - Szia! - nyitott be a szobámba
 - Szia, mizu? - kérdeztem
 - Hidd el, jó lesz! - mondta bíztatóan. Tudtam jól, hogy Floridára gondol - Nem kell azért utálnod egy várost, mert egyszer történt ott egy...
 - Kérlek ne mondd ki!! - szakítottam félbe, mire csak sóhajtott
 - Szóval érted...!
 - Értem, de igenis utálom. Floridától kiráz a hideg! - mondtam őszintén. Éreztem, hogy nagyon nem szeretnék oda menni. Tudom, hogy ez paranoiásan fog hangzani, de ott lesz velem hat ember, akiket szeretek. Ebből kettőt az életemnél is jobban. Niallt és anyut. Mikor legutóbb Floridában jártam, akkor is volt velem valaki...Valaki akit szerettem, de nagyon. De elvesztettem. Tudom, kicsi a valószínűsége, hogy ez ismét megtörténik. De lássuk be, jobb félni, mint megijedni. És igen, talán ez az amitől féltem. Florida balszerencsét hoz rám...És igen, ismét egy durván gyerekes kijelentés. De ez van!
 - Elhiszem...De jó buli lesz! - mosolygott bíztatóan, majd nemes egyszerűséggel fogta magát és beleült az ölembe. A súlyától kicsit felnyögtem. Na jó nagyon. De mit tehetnék, ha az ezer kilós bátyám váratlanul az ölembe ül.
 A laptopom felé fordult és valamit nyomkodni kezdett rajta, amit én nem láttam, mert éppenséggel rajtam ült, ezzel elzárva a látóköröm egy igen nagy részét.
 - Tessék, nézd! - szólalt meg hirtelen
 - Niall... - kezdtem, arra utalva, hogy nemigazán látom, ha az ölembe ül. Vette a célzást, felállt és a monitorra mutatott. Gyönyörű képek, csodás tengerpartok, hangulatos nyaralók, kék tenger, puha tengerparti homok...Florida. Valóban elképesztően szép képek...lettek volna, ha nem rándul görcsbe a gyomrom az ismerős tengerpart láttán
 - Ugye milyen gyönyörű? Jobb,mint Ausztria - mosolygott. JOBB MINT AUSZTRIA?! Mégis, hogy képzeli. Ausztriához képest ez....ez...ez semmi!
 - Hát Ausztria ezerszer jobb! - fontam magam előtt karba a kezem
 - Nyugi! Egyszer oda is eljutsz! - biztatott, de egyáltalán nem segített vele. Oké, eljutok talán. De mikor? Ez a nagy kérdés! Mikor?!
 - Tudom, de úgy volt, hogy most megyünk! - durcáztam tovább. Niall próbált még egy ideig meggyőzni Florida csodálatosságáról, de nem sikerült meggyőznie. Számomra Florida akkor is egy hátborzongató hely marad. De kedves tőle, hogy megpróbált meggyőzni. Bár nyárig van még ideje, és ahogy ismerem őt, még nem adta fel. Fog még próbálkozni.

Jó...hoztam egy rövid, unalmas izgalommentes részt. De már meg van írva, közzé nem tett bejegyzésként egy következő rész. Ahol előre ugrunk az időben, a nyári szünet előtti utolsó hétre. Sajnálom, de nem tudok izgalmas részeket írni. Viszont nyártól kezdve kezdődnek az izgalmak. Szóval a kérdésem a következő: Mit szólnátok hozzá, ha a következő részben a nyár előtti utolsó sulihétre ugranánk?
Kérlek benneteket válaszoljatok és holnap ki is rakom :)
#szeretemazolvasóimat<3