6.fejezet~ Thinks

 Hát drágáim! Csalódtam most bennetek! Ha nem kérek komment határt, már nem is komiztok? Minden esetre köszönöm azoknak, akik írtak, és válaszoltak a kérdésemre. Tudom, hogy csúsztam a résszel, és ezt sajnálom is, de vártam a visszajelzésekre...hiába. Na mindegy, úgy néz ki maradnom kell a komment határnál. És sajnálom, hogy rövid lett...Ez most így sikerült, bár azt ígértem hosszabb lesz...Ne haragudjatok...
Azért én még #szeretemazolvasóimat ;)

 A suliban eluralkodott a diákok között a "mindjárt nyári szünet" hangulat, ami a nyár utolsó hetében szerintem természetes. Én viszont a " jajj, ne már, ne legyen nyár! " hangulatban vagyok. Nem, egyszerűen nem akarok Floridába menni. Az utóbbi időben keveset láttam Niallt és a srácokat is, de jövőhéten, jönnek haza és három teljes hét Floridában. Csodás lesz. A legtöbb tantárgyból már lezártak. Csak 1-2 olyan lusta tanár van, aki képtelen volt még rá. Az átlagom 3-4-es, ami szerintem tizenegyedikben nem is rossz. Sőt, anyu szerint kifejezetten jó. Aztán, rossz hír. Lexy nem jön velünk. Hogy miért? Még egy rossz hír. Nagyon beteg. Nem tudni mi baja. Hetek óta vizsgálják, de az orvosok még nem jöttek rá, mi lehet a baj. Nehezen hagyom itt őt betegen. Legszívesebben ott lennék végig mellette, de neeeeem, dehoooogy nekem "mennem kell Floridába", mert egy érett 17 éves lány nem maradhat ám otthon egyedül! Elrabolja tán a... a mumus? Oké, még sosem voltam három teljes hétig egyedül és távol a családomtól, de most őszintén, egyszer mindent el kell kezdeni! Viszont inden hiába, anyu nem engedett a győzködésemnek és Niall meg azzal érvel, hogy ritkán találkozunk, és most pedig három hetet együtt tölthetek vele...és másik négy barommal. De ebben is a pozitívum, hogy Eleanor is ott lesz, és nem leszek egyedül, mint lány. Ez azért megnyugtatott.
 Ma suli után átmentem Lexyhez. Nincsen túl jó állapotban, és ez aggasztó
 - Mi újság a suliban? - kérdezte erőtlen és rekedt hangon
 - Semmi különös. Kiharcoltam, hogy ne bukjál meg föciből. A többit megúsztad - vigyorogtam
 - Skyler - suttogta komolyan. Felálltam a fotelból és az ágyához sétáltam. Feküdt, így leguggoltam mellé, hogy a fejünk egy szintbe legyen. Vártam, hogy folytassa - Betegebb vagyok, mint amilyennek kinézek és amilyennek hisznek. Sky, én érzem, hogy ez nem egy egyszerű kis influenza - mondta halkan, elfojtott hangon. Hirtelen nem is tudtam mit reagálni. Éreztem, ahogy arcom elfehéredik. Nem akartam hinni a fülemnek. Csak nem lehet annyira beteg. És ha esetleg még is az lenne, amit nagyon remélek, hogy nem így van, akkor hamar felépül. Ugye?
 - Ööö... Lexy...- dadogtam - Ezt mégis, hogy érted...
 - Én súlyos beteg vagyok. Lehet, hogy még nem állapították meg, de egyszerűen érzem - motyogta halkan
 - De ez nem lehet! Szerintem... talán csak bemeséled magadnak. Vagy például... Illetve... Ahj, Lexy ez nem lehet igaz! - nyögtem ki egy értelmetlen választ
 - Ne ijedj meg...- kezdte, de én már ennyitől megijedtem - De ez nem olyan dolog, amiből az ember felépülhet...
 - Lexy, ezt te nem tudhatod! Ezt nem lehet megérezni! Ha az orvosok nem tudnak még semmit, akkor te miért tudnál! Ez egyáltalán nem igaz! - keltem ki magamból és igazából valahol magamat akartam inkább nyugtatani
 - Kértem, hogy ne ijedj meg- sóhajtott - Befejezhetem? - kérdezte cinikusan felém emelve a hatalmas barna szemeit, mire bólintottam - Köszönöm! Tehát. Az orvosok nagyjából mondtak valamit. Jövő héten megyünk apuval a dokihoz. És valószínűleg ott minden kiderül... És félek, hogy... nem lesz túl jó, amit ott mondani fognak...
 - De én akkor nem leszek itthon!!! Nem mehetnétek előbb?! - hőbörögtem
 - Nyugi, majd felhívlak! - nyugtatott. Ezzel nagyjából le is zárult ez a téma. Még egy kicsit maradtam, majd haza indultam. A házból kiérve szó szerint belebotlottam, az én drága, fehér bundás, sárga szemű kis ellenségembe, akit a legutóbbi 'hajcihő' óta nagy ívben kerülök. A reflexeimnek köszönhetően nem estem orra, de a rend kedvéért dobbantottam egyet a lábammal a macska irányába, ezzel elijesztve őt. Elégedett vigyorral néztem, ahogy sebesen elszalad
 - Hahó! - léptem be a házba. Levettem a cipőm és a konyhába mentem. Ami üres volt. De megláttam a hűtőn egy cetlit, amit anyu írt ki nekem. "Vásárolni mentem, kaja a mikróban. A kedvenced! ;) ". Ledobtam a táskám a konyha kellős közepére és a mikróhoz ugrándoztam, amiben valóban ott volt az én régi jó barátom, a Lasagne ( már nagybetűvel írandó a neve, annyira isteni. Akárcsak a világ legtökéletesebb embere...Csak Ő kaja... Majdnem ugyan az... ha valaki kannibál). Megmelegítettem és letelepedtem a tévé elé, majd enni kezdtem. Ezért jó mikor anyu nincs itthon. Ehetek bárhol. Miután megettem, felmentem a szobámba. Mivel holnapra nem kell tanulni, mert már csak laza napok vannak, ezért  végig dőltem az ágyamon és a plafont bámultam. Gondolkoztam. Floridán. Nem akarok oda menni. Ami ott ért brutális, felejthetetlen és örökre a legrosszabb emlékem lesz. Utálom magamba felidézni. El akarom felejteni, örökre. Azt kívánom bárcsak meg se történt volna. Gondolkoztam Lexyn is. Nem, nem lehet beteg. Súlyosan nem. Nem épül fel? Ugyan már, ő ezt nem tudhatja. 17 éves, most még nem lehet beteg. Mi több, SOHA. Ha ő beteg lesz...én...én nem tudom mit teszek. Én nem hagyom! Nem is merek belegondolni.
 Aztán... gondolkoztam még azon is... Ami eddig még nem nagyon jutott eszembe. Nem igazán gondoltam még bele. 17 éves vagyok. Mennyire abnormális, hogy még sosem volt barátom. Oké, ez fogalmam sincs, hogy juthatott eszembe. Nincs rá szükségem. Túl zsúfolt az életem, és különben is. Most is van nekem elég bajom. Florida, Lexy... nem kell még, hogy amiatt is görcsöljek. És ráadásul még jelöltem sincs, szóval ez egyenlőre egy elvetendő gondolat.
 - Szia kicsim, itthon vagy?! - hallottam anyu kiabálását odalentről. Feltápászkodtam az ágyamról, és reméltem, hogy a gondoltaim is ott maradnak. Tévedtem. Hű társaim maradtak, egészen az ajtóig, amit aztán kinyitottam
 - Szia anyu! - köszöntem
 - Gyere egy kicsit! Jött hozzád ám valaki! - mondta anyu boldogan, mire felhúztam a szemöldököm és kíváncsian indultam le a lépcsőn. Ki jön hozzám pont most? Pont anyuval?

5 komment és 6 tetszik után kövi!